A várandósság és ami mögötte van – első trimeszter

Elég sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről, annyian szoktak, nagyon felkapott téma. De annyi minden történik, hogy valahogy ki kel lmagamból írni 🙂

Először is szeretném leszögezni, hogy sosem voltam a “mindig is tudtam, hogy gyereket akarok és valahányszor csecsemőt látok, elmorzsolok a szemem alatt egy könnycseppet” forma. Sőt! Sokáig úgy gondoltam, nekem nem is lesz, ez nekem nem való, általában rettegtem attól, ha kettesben hagytak egy csecsemővel, mert mindig olyan furán nézik az embert, vagy elkezdenek sírni.

Csak az állatok képesek belőlem kihozni ezeket az érzéseket, így úgy éreztem, talán jobb, ha megmaradok mellettük.

Na de bejött a képbe I. a férjem, aki viszont lelkes apajelöltként próbált engem meggyőzni arról, hogy milyen jó lenne nekem, ha anyává válnék, én meg úgy éreztem, hogy ha ezt valakivel érdemes megélni, az ő, igy egy Quimby-s fordulattal élve úgy döntöttem, hogy megadom magam.

A fatalizmusba menekültem, azzal enyhítve a néha rámtörő pánikot, hogy ha jönni akar hozzám valaki, akkor az biztos nem véletlen és ez ad annyi plusszt nekem, hogy sikerüljön átlényegülni.

Egy hétvégi napon anyukáméknál jártunk vendégségben, (én épp azt vártam, hogy mikor jön már meg, a melleim szétrobbanóban voltak, a hasam már görcsölt kicsit, de csak nem akartam vérezni) tesóm 8 hónapos ikreinek egyik fele olyan áhítattal kezdett rám bámulni, mint aki szerelembe esik első látásra, le sem vette rólam a szemét, nagyon fura élmény volt…

Persze másnap kiderült, hogy miért. Mivel csak nem jött meg és I. döbbenten nézte a már szerinte sem elhanyagolható méretű melleimet (hozzáteszem, hogy menstruálás előtt persze szoktak feszülni, meg szerintem nőni az amúgy XS-es játékosok, de I. ebből sose vett észre semmit, amikor büszkélkedtem anno a szerintem gigászira nőtt emlőkkel).

Az a bizarr az egészben, hogy mint megtudtam, a peteérésnek, a menstruációnak és a terhességnek a következők lehetnek a tünetei:

– görcsölő alhas

– feszülő, megnőtt mellek

– esetleges vérzés

Fain. Mindenki döntse el, hogy melyiket választja a tünetei alapján! 😀

Szóval a lényeg, hogy úgy döntöttem, csinálok tesztet. Tök egyszerű: egy csík: nem terhes, két csík: terhes. Az első csík rögtön megjelenik, ez a tesztcsík, a második kicsit később.

“tartsa a teszt végét a vizeletsugárba” -oké, próbál az ember célozni, nem az ujjára illetve a teszt mellé pisilni, nagy nehezen sikerül… Elég homályos volt a fürdőben, az első csík szépen látszott, gondoltam, oké, akkor ezzel megvolnánk, amikor láttam, hogy valahogy mégsem jók a fények, valami még felsejlik… lassan, teátrálisan,  megjelent a második csík. Kicsit halványabb, kicsit később, de a miénk. Vigyorogva kimentem a nappaliba, I. azt hitte, hogy biztos negatív és én megkönnyebbültem, hogy nyertem még egy kis időt, de szembesítettem a csíkokkal.

Itt kezdődött a haddelhadd 😀

Mikor mondjuk el, kinek mondjuk el, mikor kihez kell menni, mit kell enni, kell vitamin, mit lehet, mit nem lehet, ki a védőnő???????

Hát mi elmondtuk hamar, nem bírtuk ki. Persze anyukám rá is jött magától (az anyukák már csak ilyenek), meg amúgy is…ki tud 12 hetet várni? Lesz ami lesz, különben is, nem ezen múlik! Szóval az én kis falum és a barátok, meg mindenki tudja már és mindenki nagyon örül! Tesóm felesége teljesen pánikba esett, mert fél, hogy az ikrek után újra kedvet kap, de azóta ezen már túl van, menthetetlenül lesz még gyereke. anyukám TUDJA, hogy lány, mások meg, hogy fiú.

Én? Én nem tudok semmit. Az első ultrahangos vizsgálat, amikor a szívhangot is meghallgattuk, megható volt, de fura is. Egyenlőre nemigen tudom elképzelni, hogy valaki ott benn fejlődik (első tiltólistás szó:POCAKLAKÓ – gyűlölöm!!!), persze láttam, de inkább most még ott tartok, hogy velem történnek dolgok, nem tudom összekötni ezt azzal, hogy közben másvalakivel is, aki előszőr szeder alakú, majd hal.

Ez a 9 hónap nagyon kell! A ráhangolódáshoz, meg amúgy is… amikor valaki azt kérdezi, hogy tudjuk-e hogy hol lesz a kiságy, akkor csak nézek rá, mint a lőtt medve, hogy milyen kiságy??? Majd. Eljön az is, de szerintem tök jó ez az időmennyiség, ami adatott, nem kell semmit siettetni!

A neten olvasgatom az éppen aktuális hétre vonatkozó infókat… MEGVÁLTOZOTT EMÉSZTÉS. Hát ennél szofisztikáltabban nemigen lehet leírni azt, amikor egy bazinagy lufinak néz ki az ember, miközben totál szarul van és émelyeg, azt érzi, hogy csak akkor lesz jobb, ha eszik valamit, de semmi nem távozik belőle. Illetve mégis. Néha a kismamákat biogáz erőműként is lehetne működtetni, vagy vegyi fegyverként…nemsokára jön a szúnyoginvázió, hát majd felvesszük a kesztyűt velük szemben is!

A belharcok meg folytatódnak, olyan hangok kíséretében, mintha legalábbis a májam akarna helyet cserélni a tüdőmmel.

És olvasom a praktikákat! A szilvalekvár-kávé-narancslé-mentatea kombó, amit megküldtem némi B6 vitaminnal nem hatott. B terv? Mozgás. Oké, ennél a résznél döntöttem el végleg, hogy nem fogok semmiféle babavárós, meg kismamás ilyen-olyan fórumot olvasni. Alapvetően két csapásvonalat fedeztem fel a kismamák között, a nagyon radikálisan óvatos és a nagyon cool vonalat.

Én úgy döntöttem, hogy mindent az érzéseimre hagyatkozva fogok tenni, így maradt a heti néhány reggeli kocogás. Persze ez sem segíti az emésztést. Viszont nagyon jól esik! És frissen, fitten szeretnék maradni, amennyire lehetséges.

Levertség. Mintha egy szívlapáttal csaptak volna agyon egyes napokon, amikor csak fekszem az ágyon és próbálok legalább aludni, de az émelygés miatt nem olyan könnyű. Segít a dolgon, hogy a négy macskából legalább egy dorombolva mellémgömbölyödik, így együtt fekszünk tovább.

Az evés is más lett. Életemben először értelmet nyert az a szó, h REGGELI. Kell. Nagyon és ha megéhezem, akkor ennem KELL, azonnal.Nincs apelláta. Ilyen-olyan heteim vannak, paradicsomos hét, spenótos hét (a spenóttól azóta hányingerem van), sajtos hét, tésztás hét, sajtostésztás hét,  krumplis hét… És a legjobb: én, aki édesség (csoki) függő voltam egész eddigi életem folyamán, most nem eszem ilyesmit! Hurrá-hurrá! (na jó, ritkán, egy keveset, de az is inkább túrókrém, vagy valami könnyebb).

Érdekes módon az erre az időszakra előirányzott hangulatingadozásokat nem érzem (és remélem a környezetem sem). Nagyon mélyen belül tudom, hogy minden jó lesz.

Szóval még ennek az első 12 hétnek is van jó oldala. De azért nagyon várom, hogy túl legyek rajta, mert mindenki azzal kecsegtet, hogy a második trimeszter a legnagyobb flash! Legyen így!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: