Mézeskalács

Talán mindenkivel előfordult már, hogy volt valami, amit nagyon szeretett volna megszerezni, vagy véghezvinni, teljesen rápörgött, de valahogy az első pillanattól fogva érezte, hogy kudarcra van ítélve, bármennyire is erőlteti azt.

Mézeskalácsot AKARTAM sütni. NAGYON. Hogy miért?
Eddig utáltam. De mióta cukormentesen étkezem, teljesen megváltozott az ízlésem. Például teljesen rákattantam a fahéjra. Szórom kávéba, műzlibe, húsra, halra…mindenre. Rákattantam a gyömbérre. A mézet mindig is imádtam. Innen nem nehéz eljutni a mézeskalácsig, főleg, hogy egy kedves ismerősöm nemrég megajándékozott néhány isteni, fűszeres darabbal. Mert arra jöttem rá, hogy azért sem szerettem régen, mert a legtöbb nem elég fűszeres, csak édes és rágós.
És nincs benne krém.

Na elkeztem tanulmányozni a recepteket. Mind úgy van fenn a neten, hogy “ez a legtutibb, nem kemény mézeskalács recept”. Király, így mindegy melyiket választom! Na de azért szelektáltam. Ugyebár nem lehet benne cukor… Tényleg, mi a ráknak a mézeskalácsba cukor??!!
A másik, a margarin. A margarin arra való szerintem, hogy megkenjük vele az ajtó pántját, ha nyikorog.

Szóval eljutottam ehhez a recepthez:
50 dkg liszt
18 dkg vaj
3 tojàssàrgàja
1 csapott ek szódabikarbóna
30 dkg méz
1 ek fahéj
1 ek gyömbér
1 kk szegfűszeg
Csipetnyi kardamom
Vanília

Finom házi vajjal, erdei mézzel és tk. liszttel készítettem.

Beraktam a masszát a hűtőbe, gondoltam, majd este, ha Vincefiú elaludt, nekiállok.
Na akkor kezdtem gyanakodni, mert este Vince az elalvás után kb. 20 percenként felébredt, így folyamatosan ki-be járkáltam a hálószoba és a lakás többi része közt, márpedig így nem lehet sütni. Főleg, mivel a mézeskalács kb 8 perc alatt kész, nagyon figyelni kell a sütésnél, hogy ne égjen meg.
Egyszercsak este 11 lett, én közben optimistán a díszítéseket nézegettem a hosszú szoptatások alatt, már-már többet foglalkoztam ezzel a témával, mint más azzal, hogy kitalálja, milyen tetkót szeretne.

Végre kijutottam a konyhába és nekiláthattam. Felhergeltem a sütőt 180 fokra és elkezdtem kinyújtani a tésztát. Kb. fél centisre, ezt akartam végeredményként, hogy akár össze tudjam őket kettesével ragasztani, valamilyen finom lekvár segedelmével. Mondjuk a cukormentes szilvalekvárommal….aztán esetleg némi jó minőségű étcsokival még megküldöm…. Ez volt a terv.

A tészta cukin együttműködött velem, szép formákat csináltam, jó szorosan egymás mellé tettem őket a tepsibe, aztán be az egészet a sütőbe.
10 perc….
Na mármost 10 perc után benéztem a sütőbe és a sivatagi homokdűnéket megszégyenítő “táj” tárult a szemem elé. Minden egybeforrt! Minden óriási lett!
A csillagok összeértek, mint az elhízott amerikai nők lábai bikiniben. Szép egybefüggő felület, kontúrcsíkokkal. Vagyis kontárcsíkokkal. A vastagság alsó hangon másfél centi. Puszedlinak nem lenne rossz… Köszi szódabikarbóna!
Próbáltam a vonalak mentén szétválasztani az ormótlan-formátlan darabokat, de eléggé törtek. Mindamellett puhák és finomak voltak melegen. Ezt jelként értelmeztem és felfüggesztettem a sütést máig.
Ma reggel, amikor megkóstoltam egyet arra jutottam, hogy finom, fűszeres és puha (az egyiken még cicalábnyom is volt, gondolom valaki arra járt éjjel, ahol hüledeztek), viszont ha ketté akarom törni, szétporlad, mint Michael Jackson a Black Or White videoklipben. Szóval kezelhetetlen.

Viszont még sok van a nyers tésztából, amit meg kéne javítani. Vince elkezdte a napközbeni általában másfél órás alvását, így nekiestem a tésztának. Kevertem hozzá egy egész tojást (az mindig jó kötőanyag), meg pici lisztet és egy sokkal vékonyabbra nyújtott második adaggal bepróbálkoztam. Ennek sok volt kicsit a 10 perc, de legalább már felismerhetőek a formák, mézeskalácsnak néz ki. Egy szellősen pakolt, 8 perces, harmadik adag is készült, már-már fannnnnntasztikus (azóta teszteltem és hibátlan lett, sőt az első, pufi adag sem morzsálódik már), és bekészítettem az utolsó adagot, a legszebbeket, a lehető legsűrűbben… Profi munka 🙂
12:52-kor kerültek a sütőbe. 12:55-kor jelzett a bébiőr, mivel Vincefiú felébredt. Ilyenkor cici kell, az meg ugye csak anyánál van. Szóval én berohantam a hálóba, figyelmeztettem a férjemet (aki nagyon elfoglalt ember, ráadásul nem volt egyedül, mert a testvére jött hozzánk segíteni a számítógép-flottánk szervízelésében), hogy pontosan 5 perc múlva vegye ki a mézeskalácsokat a sütőből.
13:22-kor csatlakoztunk Vincével a társasághoz (mert cicin szunyókálni jó). A kérdésemre, miszerint kikerültek-e a mézesek a 180 fokból, jött egy “b…..m…., elfelejtettem” válasz.
A 30 perc viszont határozottan nem tett jót sem az illatuknak, sem az állaguknak, sem az ízüknek.

Tanulság: igény szerint szoptatott babával és elfoglalt férjjel ne akarj mézeskalácsot sütni.

IMG_6424.JPG

BOLDOG KARÁCSONYT!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: